Miért viselkednek a felnőttek időnként úgy, mint a gyerekek?
Ez nem pusztán bunkóság (bár az is lehet, nagyon is!). Messzebbről szemlélve, az ilyen kifejezések egy olyan bennünk élő jelenséget ragadnak meg, amely anélkül sújt minket, hogy észrevennénk. Egy-egy kihívással érintkezve visszazökkenünk fejlődésünk egy korábbi szakaszába. Magunk mögött hagyjuk felnőtt képességeinket - az értelemmel, logikával, nyugalommal, erővel, türelemmel és perspektívával kapcsolatosakat -, és nagyon gyorsan átcsúszunk egy olyan gyermeki spektrumba, amelyet a pánik, a düh, a kétségbeesés, a rémület és a megbékélés jellemez.